„Az előadás előkészítése jó alkalmat nyújtott számomra, hogy ismét felfedezzem az aradi színház művészeit, örüljek remek művészi tulajdonságaiknak, felkészültségüknek. Olyan előadást akartam csinálni, amelynek semmi kapcsolata nincs a jelenlegi román színház által használt eszközökkel. Semmi ordibálás, közönségesség, mesterséges állapotok, diszkó fényhatások, alaptalan formák – egyesek sznobizmusának éltetői. Művészi alázattal is el lehet jutni annak kifejezéséhez, amit egy olyan szerző, mint Gogol kigondolt, javasolt. Együtt újra megtanultuk mennyire könnyű, mennyire egyszerű elmondani egy történetet. Nem feledkezve meg arról, hogy ezt a történetet színpadon szólaltatják meg szereplők. S ezeket a szereplőket a színészek keltik életre, az ő alkotásuk. Az alkotásra kellett buzdítanom a színészeket, s ez több, mint amit álmodni mertem.”
